Öt évesen már egy kis Boticellit tisztelhetett benne a szakács apuka meg a háztartásbeli anyu, de az élete akkor változott meg igazán, amikor hat évesen festeni kezdett.
Akianét soha senki sem tanította, maga figyelte meg, vagy jött rá arra, hogy mit és hogyan kell csinálni az ecsettel meg a festékkel. A stílusát egyébként szerényen akianizmusnak nevezi. Napi négy hat órát fest és már egy ideje magántanuló. Egy festményen akár 200 órán át is dolgozik, így évi maximum húsz alkotás kerül ki a keze közül. Ilyenek.
