Pedig nem. Elég ha csak azt nézzük, hogy megígértük az Európai Uniónak, hogy mint tagország, negyven százalékra emeljük a diplomás fiatalok számát. Egyelőre még távol állunk ettől, tavaly kábé huszonhat százalék volt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. A szomszédainknál ugyan jobbak vagyunk, de ha súlyos tíz- vagy százezreket fizettetnek a következő generációs egyetemistákkal, akkor eléggé megcsappan majd ez a most még jó arány is. De nem is ez a fő baj.
A fő baj az, hogy ha mostani fejjel már érdekelni kezd valami annyira, hogy szívesen beleásnád magad a legnagyobb mélységig, vagy ha egyszerűen azt érzed, hogy akkor lesz rendes állásod, ha diplomát szerzel, akkor valószínűleg eldobhatod az álmaidat. Ha a felsőoktatásról szóló törvényt a jelenlegi formájában fogadják el, akkor a világ legdrágább dolga lesz egy magyar egyetemen tanulni. Ezt pedig elég kevesen engedhetik meg maguknak.
Persze nem teheti meg az állam, hogy ne tartson fönn olyan egyetemi, főiskolai helyeket, amelyeket teljes egészében állami támogatásból finanszíroznak. Ezek számát azonban annyira lecsökkentik, hogy előbb dobsz tízszer egymás után hatost, mint hogy bekerülj egy ilyen helyre.
Mostantól tehát kétszer kell meggondolnod a továbbtanulást. Egyszer az eszeddel, vagy a szíveddel, másodszor pedig a zsebeddel, vagy a családod zsebével.
