Mi baja a mai fiatalok agyának?

- Mi a szent szart képzeltél? – hangzik el a kérdés ha a srác, aki kiválóan el tudta magyarázni, hogy miért nem szabad részegen vezetni, egy általa részegen vezetett kocsi roncsai közül mászik ki. Vagy hasonló a helyzet, ha a fogamzásgátlás minden csínját ismerő csaj egyszercsak a pozitív tesztet szorongat – a pasija pedig lelépett. Vagy a tehetséges középiskolásnál, aki az egyetemről hamar kihullott és szarabbnál szarabb munkákból él – együtt a szüleivel, nulla elképzeléssel.

Az agya neurológiai változásai furcsa dolgokat okoznak. Ezt hívják mindenhogy: lázadó korszaknak, tinédzserkori ámokfutásnak vagy egyszerűen serdülőkornak. A lényeg, hogy ez egyre korábban következik be és egyre tovább tart – és erről senki sem tehet, csak a technikai fejlődés. Legalábbis ezt mondják a kutatók. Akik állítólag azt is tudják, miért van ez így.

Az elképzelésük az, hogy a testi érés egy adott pontján két különböző idegi és pszichológia rendszer elkezd összekapcsolódni. Az egyik ilyen rendszer az érzelmeket és a motivációt vezérli. A gyerekkor végén ez a kapcsoló bekapcsol és onnantól intenzív lesz minden élmény, kétségbeesett kapaszkodás indul meg az összes kigondolt cél felé és minden vágy azonnali teljesülését követeli az elme és a test egyaránt. Ez biológia és kémia.

A másik ilyen kattanás az agy jutalmazási rendszerében történik. Ezért tévedés azt gondolni, hogy a fiatalok vakmerőek, meg állatok. Nem. Egyáltalán nem becsüli alá a kockázatokat az agyad – hanem a remélt jutalmat becsüli túl. A jutalomközpont tinédzser agy legaktívabb területe. Ezért örök emlék az első valódi szerelem vagy az első komoly győzelem. Valódi jutalmak, iszonyú intenzitással.

Egy neurológus befektetett az MR alá néhány fiatalt, akik közben mind szimulált tesztvezetési feladatokat kaptak. Kiderült, hogy ha azt hitték, hogy egy ismerősük vagy barátjuk (ne adj isten a csajuk) nézi őket, akkor sokkal több rizikót vállaltak. A másiktól remélt elismerés izgatta az agy jutalomközpontját.

És persze itt van még egy fontos kontrollszerv az agyban: a frontális lebeny. Ez mozgatja azokat a csatornákat, amik a dühöngő energiát tartják kordában vagy használják a megfelelő helyen. A frontális lebeny felelős az érzelmek és a motivációk intenzitásáért, ugyanakkor pedig ebben a szervben rejlik az önmegtartóztatás, a hosszú távú tervezés és a társas viselkedés képessége.

A homloklebeny aktivitása a tanuláson alapul. Döntést hozol, nem jó, korrigálsz, megjegyzed. A sok tapasztalat csiszolja egyre tökéletesebbre. Vagyis: aki lusta, vagy mindent megkap az élettől, annak csökevényes szociális képességei lesznek és pocsék társas kapcsolatai. Selejtes lesz.

De minden agyban dől el. Amire tehát egy lázadó kamasznak szüksége van: megfelelő jutalmazás a megfelelő időben és lehetőség a döntésre. Lehetőleg minél többször. És persze valamivel konstruktívabb hozzáállás az idősebbektől annál, minthogy “ezek a mai fiatalok!”. Mert ezek.

Ezzel kell valamit kezdeni nekik is. Fejben.

(A mondókám Alison Gopnik gondolatain és kutatásain alapult)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé)

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Pályázati felhívás: Jogod van informálódni, de a véleményed nem számít. A képességeidet szabadon használhatod, de csak miután elmúltál 18. A törvény szerint egyenlő vagy, de csak a többi gyerekkel. Nagy kegyesen megengedik neked, hogy a felnőttek körül téblábolj, de kényelmesebb nélküled. Pedig állítólag te vagy a jövő.