Nem, nem azzal van baj, hogy a netre fel lehet pakolni ilyen információkat. Alapvetően ez a legjobb dolog, ami történhet ilyen esetben. Ugyanis normális emberi hozzáállás mellett ezeken a helyeken keletkezhetnek olyan információk, amik lendíthetnek a dolgon.
A baj azzal van, hogy a zavart és ijedt, vagy éppen a túlbuzgó emberek elárasztják érdektelen hírekkel is a legközelebbi, aggódó hozzátartozókat – és persze a rendőrséget is. A legtöbb ember éretlenül áll hozzá az ilyen közösségi kezdeményezésekhez.
Először is biztos van belőle egy jó nagy cigányozás. Ilyenkor mindig megjelennek azok, akik “biztosan tudják” hogy a helyi maffia vitte el, hogy “A Cigányok” ütötték le. Ezeknek az embereknek eddig terjed az agyuk, szerintük nincs más alternatíva.
Másodszor jönnek azok, akik itt meg ott látták az eltűntet. Pécs mellett, az országhatáron, egy autó hátsó ülésén, Szerbiában, ájultan, fegyveresek között. Közel és távol. Segíteni akarnak és mégis összezavarják azokat, akik valóban keresték a lányt és azokat is, akiknek valójában inkább bíztató szavakra volna szükségük.
Harmadszor fölbukkannak a szélsőségesek. A lány eltűnése kapcsán jön a kopasz és szervez egy verőbulit Pécsre, mert szerinte “tudjuk, kik tették, odab@szunk nekik!”. Jön a politikailag érdekelt ember, hogy “rendet kell tenni ebben az országban” – és ezzel a felkiáltással elindul a történettől immár teljesen független hergelés minden ellen.
Az eltűntek online keresése a lehető legnagyobb segítség lehet azoknak, akik a legszélesebb körben akarják tudatni, hogy baj van, hogy valaki, akit nagyon szeretnek, eltűnt. Hogy meg akarják találni. A reakciók azonban itthon siralmasak.
És nem csak ez a baj. Valószínűleg egy hét múlva, amikor a lány szülei, testvére, szerelme, rokona már kezdené elfogadni a szörnyű tényt, megint felbukkan valahol a neten a lány keresésére szólító üzenet. Valami igazán tájékozatlan ember újra megosztja és nem csak egy hét múlva, de amikor kikopik a memóriából (egy hónap, fél év?) akkor talán újra.
Úgy, ahogy ez történik a “Sürgősen vérre van szüksége a csecsemőnek” hoax-szal, ahogy öt éve keresnek már egy azóta is tizenöt éves, közben régen megkerült kiscsajt. Ahogy rossz mémmé válik egy-egy ilyen fájdalmas eset, ami akárhányszor bukkan is fel újra csak fájdalmat okoz azoknak, akik a veszteséget valóban elszenvedték.
Az emberek java része rövid memóriájú, tájékozatlan és főleg előítéletes. Épp ezért csúnyán félre tudja vinni az ilyen közösségi akciókat, amik alapvetően csupán a legjobbat akarják. És mégis rémálom lesz belőlük.
